Mivel a covid hozta magával a sok szart amit hozni lehetett, ezért senki se ki-se be az országba, így ketten maradtunk a feladatra. Igazából nem is bánom, mert a legkevésbé hiányoztak mások nyavajgásai és "jótanácsai". Mindenki tudja milyen az, persze vannak kivételek, akik tényleg segíteni mennek, de a plusz ember, plusz idő, és az pont nincs egy újdonsült szülőnek.⌛ Szerencsére itt kint 2 hónap jár a baba születése után az apának, így áprilisban éltünk is az egyik hónap lehetőségével. Mondják persze, hogy az anyák képesek alvás és étel nélkül is túlélni, de nem gondoltam volna, hogy a napi 3 óra alvás tényleg elegendő lesz. Pontosan elég volt mindenre 😴😪
A kórházban 3 óránként kaptak enni. 2,5 óra után elkezdtek mozgolódni, nem sírtak, türelmesek voltak. Kaja után aludtak tovább szépen. Ez így ment minden alkalommal amíg a kórházban voltak. Igazi jó babákat hoztunk haza. Itthon viszont az első órában már borult a bili. ÓRÁNKÉNT! AZONNAL! Kaja kellett a hasukba. Nem volt gondolkodási idő, mennyit melegítsek, elég meleg e, a gyerekek amint kinyitották a szemüket már ordítottak. Mivel a cicit nem fogadták el, ezért ki kellett találni valami megoldást a hűtőből kivett, hideg tej gyors felmelegítésére. Sok kísérlet után, arra a megoldásra jutottunk, hogy a főzőlap legkisebb köre, egyes fokozaton, pont annyi hőt adott ami 40 fokon tartotta a lábosban lévő vizet. Így aztán mikor az egyik megéhezett (persze, hogy felválltva ettek) azonnal ki tudtuk kapni a vízből a megfelelő hőmérsékletű tejet, és azzal a lendülettel már raktunk is a helyére egy másik üveget. Mire a másik kukac is éhes lett, neki is volt meleg teje. Tökéletesen működött, se éhes, ordító gyerek, se mérges szülő 🥳
Amíg apa itthon volt, egyszerű volt a dolog, mindenkinek jutott egy-egy csöppség. Anya 2 óránként kihúzta magát a dolgok alól, a jó cél érdekében, de amíg én fejtem Laci hősiesen helyt állt. Ez a fejés egy remálom volt. Fejés - > mosogatás - > sterilizálás naponta 7-8 szor. Mire végig értem kezdhettem elölről, mégis ez volt a legkisebb gond. Ha el akartunk valahova menni, hol fejjek, hol mossam el a cuccokat, hol tároljam a tejet? Nyár volt, így hűtő táskába vittük, viszont akkor hol melegítsem? Megint csak kérdés, kérdés, kérdés, de válasz sehol. Rengeteg tejet dobtunk ki, mert megromlott, pont ezek a válasz nélkül maradt kérdések miatt. Nagyon sajnáltam, de nem volt megoldás a tárolásra és/ vagy melegítésre egy ilyen út során, viszont a gyerekeim sem ettek mindig ugyan annyit, így azzal sem lehetett számolni, hogy x időn belül megeszik. Örülök, hogy ennek a résznek vége.
A kórházban azt a tanácsot kaptuk, ne fürdessük őket minden nap, csak 2 naponta. Ezzel egy probléma volt, semmiféle rutint nem tudtunk kialakítani a fiúk napjaiban. Mivel napközben össze - vissza ettek és aludtak, ezért csak este lehetett fix pontokat kijelölni, amire nagyon jó volt az esténkénti, 8 órai fürdetés és 9 órai alvás. Eleinte a fürdőszobában volt a fürdetés, mert csak ott tudtunk kellemes hőmérsékletet csinálni március végén. Egyszerre csak egyet. Amíg anya a kész babát öltöztette, addig apa hozott meleg vizet a másiknak. Kicsi fürdő, kicsi hely, hova tegyük addig a várakozó gyereket amíg mindkét szülő teszi a dolgát? Szokás szerint apának támadt egy ötlete. Volt 2 mély mosdókagylónk, apa gondosan kibélelte puhára és bele fektette a kicsit. Tökéletes és biztonságos hely volt a várakozásra 😁 muszáj volt minden helyzetben kreatívnak lenni.
Azt hiszem az első hét elég zökkenőmentes volt, aztán jöttek a következő hetek, ami egyre több megoldásra váró feladatot hozott magával. Elkezdtek a fiúk több időt ébrenléttel tölteni, amíg csöndben figyeltek nem volt probléma, viszont a Zentike elég sokszor és sokat bukott, így minden alkalommal ruha csere a babán, anyán és takarítás amit még elért a visszbukott tej. Amíg vele kellett foglalkozni addig a Beni egyedül volt, és megunta a dolgot 5 perc után, ami érthető volt, ezért vele is valahogy foglalkozni kellett. Az etető székük egy nagyon jó választás volt, átalakítható volt pihenő székké is, így abban tologattam őket oda, ahol épp dolgom volt. Egy idő után mikor egyedül maradt valamelyik szülő etetés alkalmával, arra is rájöttünk, hogy lehet kitámasztani a cumisüveget az etetések során. Nem, nem hagytuk ott őket, nem, nem volt veszélyesebb mintha én fogtam volna. Ott ültünk mellettük, de nem kellett görnyedni naponta 20x, nem szakadt le a kezem és a derekam a kényelmetlen pózok miatt. Igen ám, de jött a büfizés. Egy gyerekkel oké a dolog, meg amíg apa itthon volt egy hónapig .. és kettővel, apa nélkül? A kérdések csak úgy záporoztak. Hogy veszem fel a másikat? Rendben, felvettem az egyiket, most mi jön? Mindkettő nyeklik-nyuklik. Ha elengedem az egyiket lecsúszik rólam, a másik még mindig a pihenő székbe, amibe bele van süppedve. Először onnan kéne kiszedni. A kanapé túl alacsony hogy onnan vegyem fel őket. Addig addig próbálgattam mire erre is lett megoldás. "kidaruztuk" őket 😅🏗️ Az volt a baj, mindenki próbált tanacsot adni akinek EGY gyereke volt, ikreknél esélyed sincs véghez vinni azokat a dolgokat.
Elkezdődött, hogy esténként igényelték az altatást. Mikor Lacika délutános volt, megint szembe ütköztem egy problémával. Hogy ringatom el mindkettőt úgy, hogy egyik se ébressze fel a másikat? Beni mindig is jobban elvolt, nyugodtabb volt, így őt letettem a játszó szőnyegre, bekapcsoltam neki a villogó, zenélő bigyót, addig Zentit kényelmesen elaltattam, utána meg már sima liba volt, ha a Zenti útközben meg nem ébredt, mert akkor kezdhettem előröl.😪😩
Mindem nap kivittem őket sétálni, friss levegő kell a babának is, anyának is. De Zentike ezt is meghiúsította minden egyes nap. Míg Bebóca igényelte a sétát és a friss levegőt is, addig Zentike végig üvöltötte az egész utat fél éves koráig. Egy idő után ebbe is bele jöttünk, és vittünk mindig hurcit és tejet. Ez a kombó volt a tökéletes séta receptje. Eleinte sokszor kértem mentést, ha már Lacika otthon volt 🤣 🏳️Az első pillanattól kezdve kettő külön személyiségű és igényű gyerekeink voltak, ami persze nem baj, de ikrek lévén nagyon nehéz volt külön egyénre szabva foglalkozni velük. Ráadásul napról napra változott minden. Mire rájöttünk a dolog nyitjára, újra tervetek.
Az első hetekben volt olyan mikor sokat sírtak indokolatlanul. Lacika ezt is megoldotta, fülvédőt húzott, úgy ringatta a gyereket 🤦♀️ Egyik ilyen sírós nap alkalmával nem volt idő ebédet főzni, ezért rendeltünk pizzát. Mire megérkezett, sikerült mindkettőt elaltatni, így végre leülhettünk enni. Napok óta nem ettem rendesen, gondoltam most akkor végre együnk. Minden anyának van egy érzékelő a fenekén, ami jelez a gyereknek ha le akarna ülni. Én erről nem tudtam még akkor, jelzett, mindkettőnél. Lacika rám néz: te hallasz valamit? Mert én nem. - én sem. Szarul éreztem magam, de ezt muszáj volt meglépni. Utana újult erővel és teli hassal mentem vissza, szeretgetni 💙💚
Születésük óta vezetek róluk naplót, sok mindenre már nem is emlékeznék vagy máshogy mint ahogy az valójában történt, igaz az, hogy az idő mindent megszépít.
