
A következő hónapok átlagosan teltek. Az ikrek miatt 20. héttől már otthon voltam, mint veszélyeztetett kismama. Mit csinál ilyenkor egy terhes nő? Online vásárol 😁 Minden létező babaköcöléknek utána néztem, mennyire praktikus, biztosan kell e olyan vagy csak még egy sz@rral több, ami helyet foglal. Amint ezt a tudást elsajátíottam, sorra jöttek a megrendelt dolgok. Persze előtte mindent egyeztettem a férjemmel. Majdnem mindent🤷♀️ Mint minden kismama, így én is, eljártam sétálni, levegőzni egy kicsit, mert ugye azt mondják az nem árthat. Én bele estem abba a kis csoportba akinek, DE! árthat. A 25. héttől jobban pörögtek a hetek. Miután kiderült, hogy sétálnom tilos lett volna, csak elfelejtettek szólni, minden héten CTG vizsgálat várt rám a kórházba, valamint szigorú pihenés és fekvés. Mikor ezt muszájból kell csinálni, már nem is olyan jó buli, halálra unja magát az ember, és rájön, hogy se a tv, se az olvasás nem köti le, mert MUSZÁJ ezt csinálni. Ezért én másfajta pihenést választottam. Babaruhákat hajtogattam, bepakoltam a szekrénybe, majd kipakoltam, átrendeztem, átcsoportosítottam, majd újra kipakoltam. Egyszóval unatkoztam, méghozzá nagyon. Minden eshetőségre fel voltam készülve, így elég korán összepakoltam már a kórházi bőröndöt. 2020 szökőév volt, és arról beszélgettünk a férjemmel, milyen rossz azoknak akik 29-én születnek. Nem, nem a 4 évenkénti szülinap miatt,(ami valljuk be elég rossz lehet gyerekként) hanem mert nagyon sok rendszer nem tudja kezelni ezt a dátumot, így vannak belőle bonyodalmak. A másik amit beszéltünk az pedig az volt, mikor születnek a babák. Férjem szerint kizárólag hajnalban, de minimum akkor kezdődik a vajúdás. Más opció nincs. Lacika elméletét én is sikeresen alátámasztottam.
Most figyelj! 2020. FEBRUÁR 29-én 🤦♀️ hajnali 1-kor elfojt a magzatvíz 🤣 mivel Lacika kamion sofőr, mindennapos volt a hajnali órákban az indulás /érkezés. Szerencsére pont az a műszak volt, mikor érkezett. Pár perc múlva otthon is volt. A nőgyógyász a lelkemre kötötte, bármi történik nem ülök autóba, hanem mentőt hívok. Így is tettem, akik 20 perc alatt kint is voltak. Felkaptam az összekészített cumót és mehettünk is. Én, aki a kocsi hátsó ülésén már rosszul vagyok, most a mentőbe, a fal felé fordulva, fekve utaztam. Egy élmény volt komolyan🤢 A mentős kérdéseket tett fel. Az egyik kedvemcem ez volt:
-Mennyi magzatvíz folyt el? - Nem tudom.
- Sok vagy kevés? - Nem tudom
Kérdezem én, van aki ezt meg tudja válaszolni? Kiöntöm a pohár vizet, az is sok. Honnan kéne tudjam erre a választ? Mennyi az a sok? Mennyi magzatvizem volt?🤔 A fele a padlón, fele a pizsamámon. Legközelebb mellé öntök egy deci vizet és megmondom hogy sok vagy kevés folyt el. 🙄 Bent a kórházban vizsgálatok tömkelege. Szerencsére nem szülök, csak részleges vízelfolyás, viszont kórházba kell maradjak. Hurrá. Minden vágyam az volt, hogy az utolsó heteimet itt töltsem. Van azért jó oldala is, így még bent tudják tartani őket egy kicsit, plusz tüdő érlelő, meg minden ami kell. Naponta mérni kellett a lázam, súlyom. Kereken 80kg. Március 2-án konzultáció a továbbiakról. Programozott császár lesz március 18-án, addig viszont el kellett döntsem milyen érzéstelenítési formát szeretnék. Kaptam egy adag kitöltendő papírt. Miután Lacika hazament, az agyam egész este csak ezen kattogott. Miért nekem kell választani? Nem vagyok képes ezt eldönteni, melyik a legjobb, mi a legfájdalommentesebb egy császárnál? Miért nem dönt helyettem az orvos, aki ért is hozzá? Sírva aludtam el. Hajnali fél 1 körül elkezdett fájni a hasam, nem ritka nálam az efféle dolog, a rossz emésztésem miatt. Kimentem a mosdóba, elmúlt, ezért visszafeküdtem az ágyba. Pár perccel később megint fájt, elmentem egyet sétálni a folyosón,de most már nem múlt a fájdalom. Szóltam egy nővérnek, aki azt tanácsolta sétáljak le a szülészetre, rámrakják a CTG-t. Lent leültem egy asztalhoz amíg előkészítették a gépet, és vártam. Aha.. Kezdődik... Teljes erőmmel fogtam az asztal szélét, fogamat szorítottam és nem kaptam levegőt. Na ilyenkor próbálj meg úgy lélegezni ahogy azt "tanították". Esküszöm nem lehet. Szegény kis tanuló csaj kapott meg engem, próbálta a tappancsokat feltenni, lehet sikerült volna ha nem egy fájás közepén akarta volna🤣 Végre jött egy doki, aki mondta hívjam az apukát. Kicsöng a telefon, erre kinyomja. KINYOMJA 🤬 másodjára szerencsére felvette: - gyere mert szülni fogok
-hány percesek a fájások?
-kit érdekel? Kva gyorsan szedd össze magad és gyere.
Meg áll az eszem, majd össze estem úgy fájt mindenem erre megkérdezni hány percesek a fájások, mintha tudná mikor mit kell csinálni 🤦♀️
Gondolom a doki füle is megakadt a szép magyar kifejezésen, ezért magyarul megkérdezte : - Na, csak nem magyarok vagyunk?
DE! Egy vajúdó nőnek ne tegyenek fel hülye kérdéseket, sőt semmilyen kérdést ne tegyenek fel 🤣
Hirtelen 20-an lettek körülöttem, azonnal elvittek előkészíteni a sürgősségi császárhoz, mindkét fiú faros. Szerencsére eldöntötték helyettem az érzéstelenítés módját, teljes altatás. 😴
Lacika még meg sem érkezett mikor én már a műtőben feküdtem. Kevesebb mint 1 óra alatt, a szobámból eljutottam a műtőasztalig. Innentől kezdve nekem képszakadás.
Laci: "Mikor megérkeztem a kórházba, leültettek az egyik szobába. Kérdezték kérek e vizet. - nem köszönöm
-De kér. Higyje el hogy kér
Tényleg kellett. 1 liter vizet lehúztam. Elmondták ki, mi, hol, merre, aztán vártam, nem mehettem be a műtőbe. Sokan szültek aznap, de mikor felsírt egy baba, tudtam, hogy ő az enyém, és jött a következő sírás. Elvittek egy szobába ahova hozták a fiúkat is, rendbe tették őket, én meg készíthettem képeket róluk. Nagyon nagy boldogság volt látni őket. Elvitték őket az intenzívre (protokoll koraszülötteknél) én meg visszamentem és megvártam a szobába a feleségem. "
Mikor kezdtem magamhoz térni a műtőbe, a doki mondta, minden rendben, apuka is jól van 😅 készített a fiúkról képet, akarom e látni. Annyit tudtam csak mondani, hogy még nem látok. Visszatoltak a Lacikához, de alig voltam még magamnál, ő már 600-al pörgött és mesélt. Én nem emlékszem rá, de állítólag zagyvaságokat beszéltem. Mikor már teljesen magamhoz tértem, betoltak a szobámba.
Bár a fiúkat még nem láttam, én voltam a legboldogabb💙💚👣
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése