Lakodalom babákkal?!

 

Mint ahogy azt írtam, elmesélem hogy lehet lagzit tartani kisbabákkal (fél évesek voltak) 😁 Nagyon NEHEZEN 🤣 legalábbis nem volt egyszerű, és vissza gondolva sokmindent máshogy csinálnék.

Nekünk mikor máskor kell lagzit szervezni mint a corona lezárások idején (2020.09.12). De akkora mákunk volt, hogy a mi hetvégénk még bele fért a hülyeség előtt. Ennek ellenére a létszámban korlátozások voltak, így nagyon végig kellett gondolni kik azok akiket le kell húzni a listáról. A végére arra jutottunk hogy akár milyen jóba voltunk azelőtt, ha 2 éve már nem beszéltünk, sajnos ők lesznek az áldozatok. Így a végére 110-en maradtunk lista szerint, amiből ugye mindig vannak akik nem tudnak eljönni. 

Szervezésnél először is nagy nehezítés volt hogy csak 2 havonta jártunk haza. Azokban az egy - egy hetekben össze kellett kapni magunkat. Bár volt segítségem mert volt osztálytársam Klaudia esküvőszervező lett. Nagyon sok terhet levett a vállamról, de helyettem nem tudott ő választani. Sokszor csak a listából rá kellett bökjek a megfelelő emberre, vagy épp meghívó stílusra, mégsem ment egyszerűen. Mi lett volna ha még nekem kellett volna keresgélnem?! 🤷‍♀️ Helyszíül Kaposvárt választottuk, a Tenisz Club-ot. Amit mindenképp szerettem volna, ha a nagytemplomba lesz a szertartás, hát a szerencsém megint közbe szólt mert felújítás alatt volt pont akkoriban. A mellette lévő kis kápolnába kellett átmenni, ahol talán hangulatosabb is volt az egész a mérete és berendezése miatt. ⛪ Lacika mint mindig hozta a formáját, egyik alkalommal neki kellett elmenni, lebeszélni a dolgokat a pappal, mert katolikus - evangelikus házasságkötés volt, így volt papunk is és lelkészünk is a nagy napon. Szóval elküldtem kis füzettel amibe beleírtam a pontos címet, és 1000x el is mondtam neki hova kell menni. Hát igen, ez sem sikerült neki. Egy másik templomhoz ment ahol szerencsére észre vették a dolgot és tovább küldték. De hogy biztos legyen a címben a kocsiba beülve azért még egyszer felhívott hogy 1001-jére is elmondjam hova kell menni. 🤯🤣

Mikor már minden nagyobb dolog el volt intézve, minden ember le volt beszélve, jött a kérdés : ki fog vigyázni a gyerekekre. Szerencsére Klaudia erre is hamar talált megoldást mert egy szuper jó babysitter vigyázott rájuk egész délután és éjszaka. 

Ezután jöttek azok a dolgok amiket nem akarok újra átélni.  Az a mondat hogy "ha tehetném másik ruhát választanék"  nálam is jelen volt. 2 napom volt arra, hogy olyan ruhát találjak amire azt mondom, igen ez kell, beleszerettem. Mivel szülés után csak az utolsó hónapokban volt olyan alakom amit el tudtam fogadni, ezért kicsúsztam a gondolkodási időből. (most sem jobb a helyzet így mai napig nem lenne alkalmas) Kaposvári barátnőm kísért el mindenhova, felpróbáltam több ruhát is, tetszett, tetszett de lehetett volna jobb is. Aztán végre megláttam azt a ruhát amire azt mondtam IGEN. 👰Barátnőm is megerősített benn. Ez az érzés egészen hazáig tartott. Ott elkezdtem nézni a képeket amiket a szalonba készítettünk és kezdtem elbizonytalanodni, aztán mikor megláttam a lakodalmas képeket, sírni tudtam volna. Nem is a ruhával volt a probléma hanem még mindig az alakommal. De hát ezt már vissza csinálni nem tudjuk még egyszer. Legalábbis nem akarom 😁

Másik probléma amit szerintem barátnőm sem gondolt volna, hogy aznap 600 gombot gombol majd be és ki mert nekem 4 óránként fejnem kellett. Minden alkalommal mikor elvonultam a legjobb zenék mentek és én mindről lemaradtam. Ráadásul én mint józan ember elég laposnak találtam az egészet. (voltak olyanok akik még hetek múltán is emlegették mennyire jó volt🥴) Mindig rohanás volt ez a rész. Így nem lehet. Ezt nem így terveztem én sem. Pozitívum az egészbe az volt, nem kellett a ruhával bajlódni a wc-n mert 4 órát bírtam, utána úgyis lekerült rólam 🤷‍♀️

Harmadik probléma, hogy egy épkézláb táncunk sem volt, a nyitótáncra. Volt egy zene ami nagyon megtetszett ezért azt választottam, viszont ha valaki tudott jól angolul - és pedig voltak olyanok- azok biztos pillogtak mert a szakításról szólt 😅 a végére egy olyan táncot hoztunk össze ami egész jól sikerült még a vendégek szerint is. Bár ilyenkor nekik nem lehet hinni úgyis a szépet mondják csak. 🙈

Több probléma nem volt ami ennyire mély nyomot hagyott volna, végre kezdődhetett a buli. Ami nagyon jól sikerült az egészben az a helyszín, kaja, sütik és dekoráció. Ezek miatt mondom azt hogy nem is volt olyan rossz.🔝

Vacsoránál a szokásos "csókot"  játék itt sem maradhatott el, szerencsére mindenki örömére jelen volt Lacika tanúja is, aki már nem volt szomjas🥴 ezért megállás nélkül kiabálta. A tulaj néni már hozott egy szódás üveget is, hogy most már kezdjek vele valamit, én vártam még egy kicsit, de már nagyon éhes voltam, így kapott egy vízsugarat.😬 Mondanom sem kell olaj volt a tűzre 🌋 mikor végre mindenki meg bírta enni a vacsit, jött a torta, ami nagyon gyorsan elfogyott mert nagyon finom volt. Teli hassal mehetett mindenki táncolni, én meg mentem utánpótlást készíteni a fiúknak. Néha néha bekukucskáltam hozzájuk, hogy minden rendben van e, aludtak minden alkalommal mint a bunda.

Az éjféli tánc után, az idősebbek elmentek haza, igy maradt a bulizós réteg 😵🥴 hajnali 4 ig tartott, szépen mindenki elszivárgott vagy a szobájába vagy haza. Mi is síri csendben felosontunk, nehogy felébredjenek a babák, erre a nő hangosan mondja hogy gyertek csak fentvan mindkettő 🤦‍♀️ hajnali 5 volt. Oda tettük mindkettőt közénk, aludjanak vissza, mi is tudjuk pihenni. Nem, ők úgy gondolták eleget aludtak ezért hulla fáradtan gagyogtunk a 2 gyereknek. Mindenki más 10-ig aludt, mi csak néztük a kis kókuszokat ahogy matatnak. Reggelinél a számat alig bírtam nyitni olyan fáradt voltam.  Mikor mindent elrendeztünk azonnal mentünk haza, gyerekek a mamához mi meg aludni.

Tehát ha össze kéne foglaljam, hogy kisbabával lehet e lagzit tartani, akkor azt modnom lehet, de nem érdemes. 🤷‍♀️😅

"Nemsokára jobb lesz"

 

Mindig azt halljuk, ha megszületik egy gyerek, "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond" és azt hogy "idővel jobb lesz". Ez a kettő mondat nagyon ellentmondásos, mégis mindkettő igaz. Az első hónapok nagyon nehezek voltak, de így 3 év után vissza gondolva mégis a legkönnyebb. Mit csinál egy pár hónapos baba? Eszik, alszik, tele teszi a pelust, foggalma sincs miért de sír. Viszont ahova tetted őket ott maradtak, nem nyúlkáltak oda ahova nem szabad, nem túrtak ki az ágyból mert nekik keresztbe kényelmes, nem visítottak ha valaki rájuk nézett, nem kérdezték meg 600x hogy "ez mi", és még sorolhatnám reggelig. Nem voltam idegbeteg a nap végére. 🤷‍♀️ 3 év távlatából ki merem jelenteni, szerettem a nehézségek ellenére is. Mikor már láttak kicsit távolabbra és élesebben is, jobb lett a helyzet. Elgagyaráztak egymásnak, már értékelték, hogy hülyét csinálok magamból, élvezték a sok játékot. Egyszóval könnyebb lett velük. Már a babakocsizást sem ordította végig a Zenti, mert látott mindent ami körülötte történt. Én is megtanultam melyik sírás mit jelent, kinek mik az igényei, kit hogy kezeljek. Tehát mindenki boldog volt. Mikor már mindenki egymásra hangolódott feloldották a határzárat🤦‍♀️ Jajj. Csak úgy jöttek a hívások, ki, mikor szeretne jönni. 🙈 Vége a jó világnak, most mindneki felborít mindent, kezdhetem majd előröl.

Mielőtt bármit írnék szögezzük le, hogy ÉN az a típusú ember vagyok aki szereti ha van egy rutin kialakítva az egész napra, szeretem ha megvan mindennek a helye a rutin alatt, bármi kell, legyen kéznél. Nem szeretem a saját házamban idegennek, frusztráltnak érezni magam, csak azért mert mások meglátogatnak. Persze van egy kompromisszum minden ilyen helyzetben, de ne bomoljon meg az egész rendszer. Én sem szeretek másoknál sok időt tölteni, mert akkor is kellemetlenül érzem magam, és fordítva is. Ebből a szempontból kell nézni a dolgokat. Mindenkit szeretek, senkivel semmi problémám. Tehát:

Első körben anyósom jött ki egyedül. Ugye most jön a kompromisszum rész. Mivel elég szégyenlős vagyok, mindegy milyen téren, ezért a jól kialakított fejős helyemet el kellett hagyjam és le kellett cseréljem egy kényelmetlen babzsákra. Én a nappaliban voltam a nap 20 órájában, onnan nem küldhettem emiatt el, napi 7x 45 percre. A másik a kaja volt. Amíg eddig a két fejés, és két ordítás között egy-egy falatot bekaptam, most valami normálisat is főzni kellett. Persze mind azt mondják, egyen amit talál, de ahhoz, hogy találni tudjon valamit, boltba kéne menni előtte. Ez az egész látogatósdi akkora hullámot indított el, hogy már attól kész voltam agyilag is és testileg is ha csak rá gondoltam. Vannak anyukák akik szeretik ha hetekig van segítség, mindig vannak látogatók, de én inkább szeretek kialakítani egy olyan rutint, ami minden helyzetben fentmarad. Ha nincs otthon a férjem mert dolgozik, akkor is meg tudjam oldani mindenféle pánik és hisztiroham nélkül, vagy bármi egyéb extra nélkül. Ennyi idő után még a beszéd téma is elfogy a vendéggel. Utána csak ültök egymás mellett és azon gondolkodsz szólalj meg és mondj valami értelmetlen baromságot, csakhogy ne legyen kínos a csend, vagy inkább hallgass mert még az is jobb mint a hülyeség. A másik ami borított mindent az az volt, hogy a Zentike mindig is jobban igényelte ha ringatva van a popója, anyósom erre rá is ugrott. Amíg itt volt nem nagyon tette le. Ennek ugye miután elment, nagyon is meglett a böjtje. NAGYON 😭Bosszankodásra nem sok időt kaptam mert jöttek utána sorba a szüleim. Először apáék, aztán anyáék. Ugyan az a séma volt minden alkalommal. Miért lett volna másképp? Annyival volt másabb hogy ők csak 3-3 napra jöttek.😎

Miután végre visszaállt a rend és a béke, utaztunk haza Magyarországra 🤯😱 Mindenkinek meg kellett őket mutatni akik nem tudtak eljönni hozzánk, Dédik, család többi tagja, barátok, falubeli nénik, akiknek legyen másnapra pletykatéma. Kell ehhez hozzá fűznöm valamit vagy tudjátok mi jön ezután? Néhányan lehet nem emlékeznek már vagy még nem tudják, röviden vázolom a szitut. AGYRÉM. 🤦‍♀️ Folyamatosan olyan felesleges dolgokon ment a vita, amit nem gondoltam hogy egyszer megélek. Hol vannak többet a fiúk? Miért ott vannak most? Miért nincsenek itt? Miért alszik? Miért nem alszik? Állandóan ment az értetlenkedés. Amúgy 4 hónapos babákról beszélünk, nem több évesekről akiket már mindegy, hogy altatsz e délután vagy nem. Akkor azt mondtam SOHA TÖBBET NEM MEGYEK HAZA. És én még a hazaúttól féltem. Hát az volt a legjobb komolyan. Éjszaka indultunk, vagyis fürdés után és éjszaka utaztunk. Párszor keltek fel mert éhesek voltak. Útközben etettem őket, csak a büfire és pelus cserére álltunk meg. Végig aludtak. Ha az otthonlétet le lehetett volna cserélni egy utazásra, megtettem volna. Persze mindenki nagyon örült, de 30-40 évvel ezelőtt nem így neveltek, nem ez volt a "trend" és ezt sajnos nehéz volt néha megérteni. Túl vagyunk rajta, azóta, a kijelentésem ellenére számtalanszor mentünk már haza, bár a dolog nem sokat változott, csak már jobban kezelem. Magamba mérgelődök, kicsit panaszkodok a férjemnek, mindig modnom, hogy soha többet, aztán mégis. Összességébe jó ez a 900km távolság 🤷‍♀️😅

Gyerekekhez vissza térve, juniusba elkezdtek forgolódni, így már könnyebb volt velük a játék is. Érdekelte őket minden amit mutogattam nekik, reagáltak mindenre, így volt értelme hülyét csinálni magamból. 🤡 Főzés közben ott tudtak lenni mellettem, elvoltak egy fakanállal is. Tényleg jobb lett idővel. De ugye ott az a másik mondás is, ami jobban aggasztott. Elkezdtek hisztizni, rossz napokon semmi nem volt jó. Olykor a hajam téptem mert ugye csőstül jön a baj. Kis szerencsét éreztem a dologban, nyáron volt nekik ez az időszak, így több lehetőségem volt lekötni őket a szabadban. Július vége felé kezdtem el a hozzátáplálást, jó anya révén főztem nekik először répát. Mint majdnem mindenki első alkalommal fintorogtak. Nem baj, olvastam hogy amúgy is 3 napig kell az allergének miatt adni egy fajtát, majd megszeretik. Következett az alma. Reszeltem nekik a legédesebb almából amit találtam. Értem én, hogy kis adagokat esznek, de na, ennél azért többre számítottam. Nem baj türelmesnek kell lenni most ismerkednek. 2 hét után feladtam a konyhába való bohóckodást. Órákat töltöttem ott 3 kanál miatt, ketten ették ezt a mennyiséget. Úgyhogy másnap szépen bevásároltam üveges kajából, 3 napig eltartható, ami pont elég volt a 2 gyereknek.  Ezért főzzek? Így még több mindent meg is tudtak kóstolni mint amit én otthon kutyultam volna nekik. Más anyukának meghagytam ezt a dolgot. Volt nekem más is akkor amin agyalhattam, mégpedig a lagzink szervezése. Bár volt egy esküvő szervezőnk, ennek ellenére volt mit csinálni. Innen kintről nagyon nehéz volt bármit szervezni, amihez kellettünk személyesen. Szerencsére mindneki segítőkész volt, a témában. Hogy, hogy is lehet ilyen kicsi gyerekekkel lagzit csinálni? Simán, csak jó emberek kellenek hozzá 😁

Első hetek otthon

 Mivel a covid hozta magával a sok szart amit hozni lehetett, ezért senki se ki-se be az országba, így ketten maradtunk a feladatra. Igazából nem is bánom, mert a legkevésbé hiányoztak mások nyavajgásai és "jótanácsai". Mindenki tudja milyen az, persze vannak kivételek, akik tényleg segíteni mennek, de a plusz ember, plusz idő, és az pont nincs egy újdonsült szülőnek.⌛  Szerencsére itt kint 2 hónap jár a baba születése után az apának, így áprilisban éltünk is az egyik hónap lehetőségével. Mondják persze, hogy az anyák képesek alvás és étel nélkül is túlélni, de nem gondoltam volna, hogy a napi 3 óra alvás tényleg elegendő lesz. Pontosan elég volt mindenre 😴😪

A kórházban 3 óránként kaptak enni. 2,5 óra után elkezdtek mozgolódni, nem sírtak, türelmesek voltak. Kaja után aludtak tovább szépen. Ez így ment minden alkalommal amíg a kórházban voltak. Igazi jó babákat hoztunk haza. Itthon viszont az első órában már borult a bili. ÓRÁNKÉNT! AZONNAL! Kaja kellett a hasukba. Nem volt gondolkodási idő, mennyit melegítsek, elég meleg e, a gyerekek amint kinyitották a szemüket már ordítottak. Mivel a cicit nem fogadták el, ezért ki kellett találni valami megoldást a hűtőből kivett, hideg tej gyors felmelegítésére. Sok kísérlet után, arra a megoldásra jutottunk, hogy a főzőlap legkisebb köre, egyes fokozaton, pont annyi hőt adott ami 40 fokon tartotta a lábosban lévő vizet. Így aztán mikor az egyik megéhezett (persze, hogy felválltva ettek) azonnal ki tudtuk kapni a vízből a megfelelő hőmérsékletű tejet, és azzal a lendülettel már raktunk is a helyére egy másik üveget. Mire a másik kukac is éhes lett, neki is volt meleg teje. Tökéletesen működött, se éhes, ordító gyerek, se mérges szülő 🥳

Amíg apa itthon volt, egyszerű volt a dolog, mindenkinek jutott egy-egy csöppség. Anya 2 óránként kihúzta magát a dolgok alól, a jó cél érdekében, de amíg én fejtem Laci hősiesen helyt állt. Ez a fejés egy remálom volt. Fejés - > mosogatás - > sterilizálás naponta 7-8 szor. Mire végig értem kezdhettem elölről, mégis ez volt a legkisebb gond. Ha el akartunk valahova menni, hol fejjek, hol mossam el a cuccokat, hol tároljam a tejet? Nyár volt, így hűtő táskába vittük, viszont akkor hol melegítsem? Megint csak kérdés, kérdés, kérdés, de válasz sehol. Rengeteg tejet dobtunk ki, mert megromlott, pont ezek a válasz nélkül maradt kérdések miatt. Nagyon sajnáltam, de nem volt megoldás a tárolásra és/ vagy melegítésre egy ilyen út során, viszont a gyerekeim sem ettek mindig ugyan annyit, így azzal sem lehetett számolni, hogy x időn belül megeszik. Örülök, hogy ennek a résznek vége. 

A kórházban azt a tanácsot kaptuk, ne fürdessük őket minden nap, csak 2 naponta. Ezzel egy probléma volt, semmiféle rutint nem tudtunk kialakítani a fiúk napjaiban.  Mivel napközben össze - vissza ettek és aludtak, ezért csak este lehetett fix pontokat kijelölni, amire nagyon jó volt az esténkénti, 8 órai fürdetés és 9 órai alvás. Eleinte a fürdőszobában volt a fürdetés, mert csak ott tudtunk kellemes hőmérsékletet csinálni március végén. Egyszerre csak egyet. Amíg anya a kész babát öltöztette, addig apa hozott meleg vizet a másiknak. Kicsi fürdő, kicsi hely, hova tegyük addig a várakozó gyereket amíg mindkét szülő teszi a dolgát? Szokás szerint apának támadt egy ötlete. Volt 2 mély mosdókagylónk, apa gondosan kibélelte puhára és bele fektette a kicsit. Tökéletes és biztonságos hely volt a várakozásra 😁 muszáj volt minden helyzetben kreatívnak lenni.

Azt hiszem az első hét elég zökkenőmentes volt, aztán jöttek a következő hetek, ami egyre több megoldásra váró feladatot hozott magával. Elkezdtek a fiúk több időt ébrenléttel tölteni, amíg csöndben figyeltek nem volt probléma, viszont a Zentike elég sokszor és sokat bukott, így minden alkalommal ruha csere a babán, anyán és takarítás amit még elért a visszbukott tej.  Amíg vele kellett foglalkozni addig a Beni egyedül volt, és megunta a dolgot 5 perc után, ami érthető volt, ezért vele is valahogy foglalkozni kellett. Az etető székük egy nagyon jó választás volt, átalakítható volt pihenő székké is, így abban tologattam őket oda, ahol épp dolgom volt. Egy idő után mikor egyedül maradt valamelyik szülő etetés alkalmával, arra is rájöttünk, hogy lehet kitámasztani a cumisüveget az etetések során. Nem, nem hagytuk ott őket, nem, nem volt veszélyesebb mintha én fogtam volna. Ott ültünk mellettük, de nem kellett görnyedni naponta 20x, nem szakadt le a kezem és a derekam a kényelmetlen pózok miatt. Igen ám, de jött a büfizés. Egy gyerekkel oké a dolog, meg amíg apa itthon volt egy hónapig .. és kettővel, apa nélkül? A kérdések csak úgy záporoztak. Hogy veszem fel a másikat? Rendben, felvettem az egyiket, most mi jön? Mindkettő nyeklik-nyuklik. Ha elengedem az egyiket lecsúszik rólam, a másik még mindig a pihenő székbe, amibe bele van süppedve. Először onnan kéne kiszedni. A kanapé túl alacsony hogy onnan vegyem fel őket. Addig addig próbálgattam mire erre is lett megoldás. "kidaruztuk" őket 😅🏗️  Az volt a baj, mindenki próbált tanacsot adni akinek EGY gyereke volt, ikreknél esélyed sincs véghez vinni azokat a dolgokat.

Elkezdődött, hogy esténként igényelték az altatást. Mikor Lacika délutános volt, megint szembe ütköztem egy problémával. Hogy ringatom el mindkettőt úgy, hogy egyik se ébressze fel a másikat? Beni mindig is jobban elvolt, nyugodtabb volt, így őt letettem a játszó szőnyegre, bekapcsoltam neki a villogó, zenélő bigyót, addig Zentit kényelmesen elaltattam, utána meg már sima liba volt, ha a Zenti útközben meg nem ébredt, mert akkor kezdhettem előröl.😪😩

Mindem nap kivittem őket sétálni, friss levegő kell a babának is, anyának is. De Zentike ezt is meghiúsította minden egyes nap. Míg Bebóca igényelte a sétát és a friss levegőt is, addig Zentike végig üvöltötte az egész utat fél éves koráig. Egy idő után ebbe is bele jöttünk, és vittünk mindig hurcit és tejet. Ez a kombó volt a tökéletes séta receptje. Eleinte sokszor kértem mentést, ha már Lacika otthon volt 🤣 🏳️Az első pillanattól kezdve kettő külön személyiségű és igényű gyerekeink voltak, ami persze nem baj, de ikrek lévén nagyon nehéz volt külön egyénre szabva foglalkozni velük. Ráadásul napról napra változott minden. Mire rájöttünk a dolog nyitjára, újra tervetek. 

Az első hetekben volt olyan mikor sokat sírtak indokolatlanul. Lacika ezt is megoldotta, fülvédőt húzott, úgy ringatta a gyereket 🤦‍♀️ Egyik ilyen sírós nap alkalmával nem volt idő ebédet főzni, ezért rendeltünk pizzát. Mire megérkezett, sikerült mindkettőt elaltatni, így végre leülhettünk enni. Napok óta nem ettem rendesen, gondoltam most akkor végre együnk. Minden anyának van egy érzékelő a fenekén, ami jelez a gyereknek ha le akarna ülni. Én erről nem tudtam még akkor, jelzett, mindkettőnél. Lacika rám néz: te hallasz valamit? Mert én nem. - én sem.  Szarul éreztem magam, de ezt muszáj volt meglépni. Utana újult erővel és teli hassal mentem vissza, szeretgetni 💙💚

Születésük óta vezetek róluk naplót, sok mindenre már nem is emlékeznék vagy máshogy mint ahogy az valójában történt, igaz az, hogy az idő mindent megszépít. 

Kórházi élménysorozat

 Miután betoltak a szobába, jött egy nagyon kedves nővér, aki elmondta, hogy a gyerekek az intenzíven vannak, ezért fejnem kell nekik a tejet, meg azt is, mikor "állítanak lábra". Hoztak nekem egy nagy fejő gépet és egy táblázatot. Egy hét múlva el kellett érjem a napi 500ml lefejt tej mennyiséget. Tudtam, hogy működik a fejőgép, de látni még nem láttam használat közben. A kedves nővér megmutatta a használatot, 2 óránként rá kellett cuppantsam magamra. Ezt az érzést nem tudnám leírni egy szóval. Furcsa is volt, kellemetlen is, én is béna voltam, úgyhogy elsőre nem igazan nyerte el a tetszésem, de ha ez kell a gyerekeknek akkor ez kell 😁 Hogy milyen érzés volt mikor az első adag tejet lefejtem? Csalódás. Ennyi? Ez kinek elég? Most akkor csak az egyik fog kapni? Mikor indul meg? Lesz egyáltalán elég mindkettőnek? Megint jöttek a végeláthatatlan kérdések. Megnyugtattak, ez kezdetben mindig ilyen, csak semmi pánik, csak fejjek és fejjek. Első nap sikerült 13ml, nagyon örültem, bár a fejések végén elég silány adagnak tűntek azok az injekciós tűbe rejtett tejadagok. De ugyebár az anyatej minden cseppje érték így törekedtem az előírt mennyiségre. Napról napra tényleg egyre több lett, amivel a hét végére túl is teljesítettem az 500 ml-t. Nagyon büszke voltam, hogy VAN értelme jó kapcsolatban lenni a géppel 🙈

Másnap jött egy idősebb nő aki határozottan elém állt és közölte, most bizony fel fogok állni és elmegyek vele egy kicsit sétálni. Jolvan, gondoltam addig amíg ténylegesen nem kellett megmozduljak. Nemhogy felállni, felülni sem tudtam. 3 napig köhögni nem mertem annyira fájt, most meg sétáljak egy kört. Nagy szenvedés árán de sikerült megtennem az első utamat, alig vártam, hogy vissza feküdhessek. Aznap már el tudtunk menni a gyerekekhez is, persze tolókocsival tolt el odáig a Lacika mert egy másik épületben voltak. Szuperhősnek éreztem magam, de azért nem ennyire. Elcsoszogtam az ajtótól az ágyukig, és csak néztem őket a legnagyobb boldogságban, úgy éreztem mindenem megvan amire valaha is vágytam. Azonnal kézbe is vehettünk egy-egy babát. Sajnos Lacikát minden nap meg kellett várjam mert egyedül nem bírtam ennyit sétálni. Mint minden alkalommal előjött most is belőle a gyermeki hülyeség. Minden egyes rázkódás fájt, de ő rodeózni akart. Nehezen, de sikerült lebeszélnem. Aztán jött megint egy gondolat, milyen lenne ha a domb tetejéről legurítana, ezt hanggal imitálva persze. Ezt már nem bírtam nevetés nélkül. Két fajta érzés volt bennem, az egyik, hogy ekkora hülyeség hogy jut valakinek az eszébe, a másik meg az hogy megfolytom. Nagyon fájt a nevetés, annyira hogy átfordult sírásba, onnan már csak a fájdalmat éreztem. Így 3 év után megint csak röhögni tudok rajta🤦‍♀️🤣

A szobában 3-an voltunk, de minden nap valaki kicserélődött. Nagyon sokan szültek nap mint nap. Egyik este behoztak egy szintén császáros nőt. Akinek horkol a férje az semmi ehhez a nőhöz képest. Annyira idegesítő frekvencián művelte, hogy ki kellett menjek kérni egy füldugót. Férjem is horkol, de őt megpiszkálom abba hagyja. Hozzá nem mehettem oda, hogy hello halkabban 🤷‍♀️ Másnap! Mondom másnap, mintha semmi baja nem lett volna, simán felült, felkelt, sétált. Én három nap után se bírtam azt megcsinálni amit ő fél nap után. Beismerem puhány voltam. Én hasleszorítóval közlekedtem, kevésbé éreztem azt, hogy szét akarok szakadni minden egyes lépésnél. Szerencsére gondoskodtak az ott dolgozók arról, ne unatkozzak unalmas óráimban, kaptam 600 féle kitöltendő papírt, amivel ha végeztem át kellett volna sétáljak még délelőtt 11-ig a kórház túlsó végébe. Szerintem pont jó volt nekik akkor is mikor már mentem hazafelé.

Miután mozgott minden végtagom, elmentem lezuhanyozni, hajat még nem tudtam mosni mert a kezem a fejem fölé nem bírtam felemelni,  gondoltam otthon majd segít a Lacika. Már katasztrófa volt ahogy kinézett, de hiába, nem ment. Amúgy is szülés után mindneki zsíros hajjal mászkál 🤣 Ez viszont ahoz vezetett hogy "rámszólt" egy nővér, lehet ám már a sebbel fürdeni😵 Tudom. Felesleges lett volna magyarázkodni, ha valakinek, akkor neki igazán illett volna megérteni, hogy hajat nem egyszerű mosni. Legalábbis nekem biztos nem.

Minden nap vizit után mentem reggelizni, mondták egyek-igyak sokat, legyen tejem. Mivel a reggeli svédasztalos volt felpakoltam magam jó magyar módra, legyen a nap többi részében is kajám. Hogy miért? Bőséges volt mind az ebéd mind a vacsora de az íze szörnyű volt. Sőt, íze sem volt. Igzi kórházi kaja. 

3.nap kiraktak a kórházból, amit nem bánok. A gyerekeknek még bent kellett egy ideig maradni, így volt időm rendesen gyógyulni. A tej is szépen megindult, annyira hogy több litert fagyasztottam már az első hetekben úgy, hogy közben hordtam be nekik a kórházba. Napi 7-8 alkalommal hallgattam a fejőgép morajlását. Férjem mai napig hitelesen utánozza a hangját 🤣 Mivel a gyerekek nem voltak otthon, meg tudták tartani a pisiltató/ tejfakasztó bulit. Az egyik barátnőm is eljött, ne legyek egyedül ennyi részeg férfi közt 😁 bár inkább viccesek voltak mint vadak. Mikor már kellő mennyiségű alkohol fogyott, barátnőm barátja bejött és 1000 kérdést tett fel, aminek se füle se farka nem volt, viszont egy mondat mai napig tisztán él bennem "Bátrak vagytok, hogy be mertetek vállalni egyszerre kettőt" 🤣😅 hát én majd lefordultam úgy kellett nevetnem. Barátnőmmel folyt a könnyünk. Mintha direkt így terveztük volna😁 másnap már a kettő kicsi bogyóka várt minket így mindegy kinek milye fájt, menni kellett. Nagyon szépen fejlődtek, napról napra egyre ügyesebbek voltak. Nem voltak inkubátorba, nem kellett nekik oxigén se, csak a Zentike volt 2 napig kék fény alatt. Azt mondták első körben a tervezett szülési időpont lesz a hazaengedés napja, ami elég messze volt még mert április végére voltam kiírva és még csak március eleje volt. Második körben, már elhangzott, mivel szépen fejlődnek lehet előbb haza engedik őket. Súlykorlát nincs, ami fontos az az önálló evés cumisüvegből (szonda nélkül) , és a légzés, kimaradások nélkül. Minden nap meg kellett tanulni egy-egy dolgot nekünk hogyan kell a koraszülöttet, etetni, büfiztetni, pelenkázni... Feltétel volt, hogy a gyerekre kötött szenzorok minél kevesebbszer csipogjanak. Mellettünk volt egy pár, ők szerintem sosem jatszottak az orvosos csipogós játékkal. Nem igazán tudták, mi a lényege. 

Nagyon kicsik voltak számomra a fiúk, Zenti 1890g 40cm, Beni 1620g 43cm. Kis nyurga test, óriás szemek, vinnyogó kismacska hang. De ők voltak a legszebbek.

Március 15-én Németországba is beütött a covid. Innen kezdve egy gyerekhez egy szülő mehetett. Mi 7 hónappal ezelőtt erre is gondoltunk, probléma mentesen jártunk ugyanúgy mindketten 😅 Pénteki nagyviziten, jó hírt kaptunk, vasárnap vihetjük őket haza. Nem gondolták volna, hogy ilyen gyorsan fejlődnek majd. Csak 19 napot töltöttek kórházban. Megkaptuk a papírokat és már raktuk is őket a kocsiba. Mivel esélytelen volt hátra ülnöm közéjük ezért hazáig síri csendben utaztunk, hátha valamelyik megmozdul🤣🤣 Hazaérve kicsomagoltuk őket és szépen befektettük mindkettőt a saját kiságyába. Én leültem és mint a gondos szülők elolvastam mik a betartandó szabályok. Szobába 18-20 fok (nyáron klíma nélkül csinálj 18 fokot), csak hálózsák, csak háton-oldalt altatás és még sok más. Ezt a tájékoztatót az első héten dobtam a kukába. Ők nem olvasták, mert csak hason aludtak el, takaróval, 23 fokba 😅🤣 mialatt én olvastam Lacika visszavonult a szobába és összeomlott. De az összeomlásra se kapott túl sok időt mert kezdődött (barátnőm szavaival élve) "hogyan tartsd életben a babát" 

Új életek

 A következő hónapok átlagosan teltek. Az ikrek miatt 20. héttől már otthon voltam, mint veszélyeztetett kismama. Mit csinál ilyenkor egy terhes nő? Online vásárol 😁 Minden létező babaköcöléknek utána néztem, mennyire praktikus, biztosan kell e olyan vagy csak még egy sz@rral több, ami helyet foglal. Amint ezt a tudást elsajátíottam, sorra jöttek a megrendelt dolgok. Persze előtte mindent egyeztettem a férjemmel. Majdnem mindent🤷‍♀️ Mint minden kismama, így én is, eljártam sétálni, levegőzni egy kicsit, mert ugye azt mondják az nem árthat. Én bele estem abba a kis csoportba akinek, DE! árthat. A 25. héttől jobban pörögtek a hetek. Miután kiderült, hogy sétálnom tilos lett volna, csak elfelejtettek szólni, minden héten CTG vizsgálat várt rám a kórházba, valamint szigorú pihenés és fekvés. Mikor ezt muszájból kell csinálni, már nem is olyan jó buli, halálra unja magát az ember, és rájön, hogy se a tv, se az olvasás nem köti le, mert MUSZÁJ ezt csinálni. Ezért én másfajta pihenést választottam. Babaruhákat hajtogattam, bepakoltam a szekrénybe, majd kipakoltam, átrendeztem, átcsoportosítottam, majd újra kipakoltam. Egyszóval unatkoztam, méghozzá nagyon. 

Minden eshetőségre fel voltam készülve, így elég korán összepakoltam már a kórházi bőröndöt. 2020 szökőév volt, és arról beszélgettünk a férjemmel, milyen rossz azoknak akik 29-én születnek. Nem, nem a 4 évenkénti szülinap miatt,(ami valljuk be elég rossz lehet gyerekként) hanem mert nagyon sok rendszer nem tudja kezelni ezt a dátumot, így vannak belőle bonyodalmak. A másik amit beszéltünk az pedig az volt, mikor születnek a babák. Férjem szerint kizárólag hajnalban, de minimum akkor kezdődik a vajúdás. Más opció nincs. Lacika elméletét én is sikeresen alátámasztottam. 

Most figyelj! 2020. FEBRUÁR 29-én 🤦‍♀️ hajnali 1-kor elfojt a magzatvíz 🤣 mivel Lacika kamion sofőr, mindennapos volt a hajnali órákban az indulás /érkezés. Szerencsére pont az a műszak volt, mikor érkezett. Pár perc múlva otthon is volt. A nőgyógyász a lelkemre kötötte, bármi történik nem ülök autóba, hanem mentőt hívok. Így is tettem, akik 20 perc alatt kint is voltak. Felkaptam az összekészített cumót és mehettünk is. Én, aki a kocsi hátsó ülésén már rosszul vagyok, most a mentőbe, a fal felé fordulva, fekve utaztam. Egy élmény volt komolyan🤢 A mentős kérdéseket tett fel. Az egyik kedvemcem ez volt:

-Mennyi magzatvíz folyt el? - Nem tudom.

- Sok vagy kevés? - Nem tudom

Kérdezem én, van aki ezt meg tudja válaszolni? Kiöntöm a pohár vizet, az is sok. Honnan kéne tudjam erre a választ? Mennyi az a sok? Mennyi magzatvizem volt?🤔 A fele a padlón, fele a pizsamámon. Legközelebb mellé öntök egy deci vizet és megmondom hogy sok vagy kevés folyt el. 🙄 Bent a kórházban vizsgálatok tömkelege. Szerencsére nem szülök, csak részleges vízelfolyás, viszont kórházba kell maradjak. Hurrá. Minden vágyam az volt, hogy az utolsó heteimet itt töltsem. Van azért jó oldala is, így még bent tudják tartani őket egy kicsit, plusz tüdő érlelő, meg minden ami kell. Naponta mérni kellett a lázam, súlyom. Kereken 80kg. Március 2-án konzultáció a továbbiakról. Programozott császár lesz március 18-án, addig viszont el kellett döntsem milyen érzéstelenítési formát szeretnék. Kaptam egy adag kitöltendő papírt. Miután Lacika hazament, az agyam egész este csak ezen kattogott. Miért nekem kell választani? Nem vagyok képes ezt eldönteni, melyik a legjobb, mi a legfájdalommentesebb egy császárnál? Miért nem dönt helyettem az orvos, aki ért is hozzá? Sírva aludtam el. Hajnali fél 1 körül elkezdett fájni a hasam, nem ritka nálam az efféle dolog, a rossz emésztésem miatt. Kimentem a mosdóba, elmúlt, ezért visszafeküdtem az ágyba. Pár perccel később megint fájt, elmentem egyet sétálni a folyosón,de most már nem múlt a fájdalom. Szóltam egy nővérnek, aki azt tanácsolta sétáljak le a szülészetre, rámrakják a CTG-t. Lent leültem egy asztalhoz amíg előkészítették a gépet, és vártam. Aha.. Kezdődik... Teljes erőmmel fogtam az asztal szélét, fogamat szorítottam és nem kaptam levegőt. Na ilyenkor próbálj meg úgy lélegezni ahogy azt "tanították". Esküszöm nem lehet. Szegény kis tanuló csaj kapott meg engem, próbálta a tappancsokat feltenni, lehet sikerült volna ha nem egy fájás közepén akarta volna🤣 Végre jött egy doki, aki mondta hívjam az apukát. Kicsöng a telefon, erre kinyomja. KINYOMJA 🤬 másodjára szerencsére felvette: - gyere mert szülni fogok

-hány percesek a fájások? 

-kit érdekel? Kva gyorsan szedd össze magad és gyere. 

Meg áll az eszem, majd össze estem úgy fájt mindenem erre megkérdezni hány percesek a fájások, mintha tudná mikor mit kell csinálni 🤦‍♀️ 

Gondolom a doki füle is megakadt a szép magyar kifejezésen, ezért magyarul megkérdezte : - Na, csak nem magyarok vagyunk? 

DE!  Egy vajúdó nőnek ne tegyenek fel hülye kérdéseket, sőt semmilyen kérdést ne tegyenek fel 🤣

Hirtelen 20-an lettek körülöttem, azonnal elvittek előkészíteni a sürgősségi császárhoz, mindkét fiú faros. Szerencsére eldöntötték helyettem az érzéstelenítés módját, teljes altatás. 😴

Lacika még meg sem érkezett mikor én már a műtőben feküdtem. Kevesebb mint 1 óra alatt, a szobámból eljutottam a műtőasztalig. Innentől kezdve nekem képszakadás. 

Laci: "Mikor megérkeztem a kórházba, leültettek az egyik szobába. Kérdezték kérek e vizet.          - nem köszönöm 

-De kér. Higyje el hogy kér 

Tényleg kellett. 1 liter vizet lehúztam.  Elmondták ki, mi, hol, merre, aztán vártam, nem mehettem be a műtőbe. Sokan szültek aznap, de mikor felsírt egy baba, tudtam, hogy ő az enyém, és jött a következő sírás. Elvittek egy szobába ahova hozták a fiúkat is, rendbe tették őket, én meg készíthettem képeket róluk. Nagyon nagy boldogság volt látni őket. Elvitték őket az intenzívre (protokoll koraszülötteknél) én meg visszamentem és megvártam a szobába a feleségem. "

Mikor kezdtem magamhoz térni a műtőbe, a doki mondta, minden rendben, apuka is jól van 😅 készített a fiúkról képet, akarom e látni.  Annyit tudtam csak mondani, hogy még nem látok. Visszatoltak a Lacikához, de alig voltam még magamnál, ő már 600-al pörgött és mesélt. Én nem emlékszem rá, de állítólag zagyvaságokat beszéltem. Mikor már teljesen magamhoz tértem, betoltak a szobámba. 

Bár a fiúkat még nem láttam, én voltam a legboldogabb💙💚👣

Kicsi a falu

 Amint azt már írtam, rosszullétek keserítették meg a mindennapjaimat. Miután 2019 év elején eljegyzett a Lacika, szeptember 12-ére esett a választás mint hivatalos közös életünk kezdete, azaz az esküvő. Ha minden rendben ment volna, nem lenne most mit írjak. 🤦‍♀️ Augusztus elején fogantak a fiúk (mint azt pontosan tudni lehet), ezért az esküvőre - Magyarországon volt- 6 hetes terhesen indultam neki, ami nem kevesebb mint 900 km. Aznap nem mertem reggel semmit enni, inni is csak keveset, amennyit tudtam aludtam az úton, a kezemben egy zacskót szorongatva. 🤷‍♀️🤢 Szerencsére nem volt rá szükség. Első utunk mindig apához vezet, amint kiszálltam villám sebességgel csaptam be magam mögött a mosdó ajtaját. Mondanom sem kell, azonnal lebuktam nála😅 Egy hét múlva volt az esküvő, addig titokban szerettük volna tartani mindenki előtt. Lacika ezért azt mondta vírusos beteg vagyok 🤣🤦‍♀️  A jó férj hazudik miattad, még ha hülyeséget, akkor is. Ez sokaknál bejött, nem kérdeztek többet. Minden alkalommal mikor hazamentünk, meglátogattam a barátnőmet, akinek 2 gyereke van, persze ő is hallotta, hogy "beteg" vagyok, de mégis megjelentem. Ezután egyértelmű volt számára ezért első kérdése: Hát persze, hogy a "terhes vagy?"  Éreztem ahogy szűkűl a falu mérete körülöttem 😬

Esküvő előtti napokban jött a legjobb barátnőm, aki egyben a tanúm is volt. Meg szerette volna nézni a ruhám a nagy nap előtt. Egy sima kis szoknyám és egy aranyos felsőm volt csak. (a nagy pucc ezután jön 🤫) Felhúztam, vagyis akartam volna, de a szoknya zipzárja már nem engedelmeskedett. Ez már nem az a has volt amit behúz az ember amíg belepréseli magát a kinőtt nadrágba. Nincs mese valami megoldás akkor is kell, másik ruha nincs. Nagy nehezen, de meglett a technikája.

Aznap este anyósommal beszélgettem, és mint minden családban az esküvő környékén állandó téma a gyermekvállalás is 🤯 Ha megházasodsz az azt jelenti jönnie kell a gyereknek is. Nincs mese.  Szóval anyósom elmesélte az ő terhességét is, miszerint még a szülőágyon is hányt. Micsoda kilátások ezek így számomra. Nagy megkönnyebbülés volt mikor Lacika megjelent, végre vége a rémmesének 😱 Mert ugye amint feltűnik egy férfi, minden ilyen jellegű téma hirtelen megszakad. Nem is volt baj.

Eljött az esküvő napja. Szépen lement a szertartás, öntögettünk homokot, kaptam virágot, és nem utolsó sorban szépséges gyűrűt. A teremben volt egy mikrofon. Gyermeklelkű férjemet nagyon vonzotta a dolog, ezért persze, hogy használta is. Megköszönte mindenkinek a részvételt, de ha már ott volt akart valami többet is mondani, elvégre ezt mindenki elmondhatja. Mivel apa tudta, szólt anyának, jobb lesz ha leül és kapaszkodik. Lacika elmondta, minden rendben, van szívhang ezért el szeretné mondani a nagy örömhírt mindenkinek. Itt nem ért véget a dolog, kicsit sokkoltuk még őket mikor azt is hozzátettük hogy ikrek. 👬 Nagyon örültek, még az anyakönyvvezető is. Neki annyira tetszett a bejelentés, esküvőn, ikrek stb. ,hogy másnapra az egész falu tudta, mert hol máshol kell ezt elújságolni, mint a falu kisboltjában.🙄 A kisbolt az a No.1 pletykaforrás. Mindenhol!

Házasságkötés örömére elmentük a fiatal csapattal paintball-ozni. Ehhez nincs mit hozzá fűzni. Nyugi kaptam minden féle védő felszerelést, így senkinek semmi baja nem esett aki a pocakomba volt. Nem is nagyon lőttek engem, csak az újdonsült férjem. Ő viszont a kezeim és lábaim nem kímélte. Előttetek van egy kék - lila pöttyös labda? Az voltam én 😁 Ez önmagában nem lenne gond, ha nem mentünk volna azon a hétvégén Sümegre. 

A Hotel minden mosdó útvonala benne volt a fejembe vész esetére. Hotelbe azért megy az ember, hogy legalább a reggeli bőséges legyen és ne neked kelljen vele szórakozni, csak szedni és enni. Bennem maradt bármi is? Naná, hogy nem. Másnap elhatároztam eszek amit eszek, lesz ami lesz. Bundás kenyeret ettem, jó meleg, zsíros bundás kenyeret. Tudjátok mi történt? SEMMI. Az ég világon semmi nem történt. Pedig ha az ember valamitől rosszul tud lenni kora reggel, akkor az a bundás kenyér. Ennek örömére bevettük a várat, visszafelé pedig a csárdában ebédeltünk.  Nem gondoltam végig teljesen a dolgot, mert kék - zölden ültem a csárda közepén lévő asztalnál, miniszoknyában, gyerekmenüt majszolva 🤣 A pincérek egy csoportba összeállva néztek minket. Látszik, hogy terhes vagyok, vagy miért bámulnak így?! Mire leesett a dolog. Lacika szólt a pincérnőnek, nem ver, csak a paintball jól sikerült. Mindenki megnyugodott, kinevette magát és ment a dolgára.

Így telt el a második hónapom terhesen🤰

Hogy is áll a dolog

 Még mielőtt belevágnék a, "hogy történtek ikres anyaként" - be, had írjam le miért is lettek ők ikrek. 👬

Ahogy írtam, mindig is imádtam a babákat így egyértelmű volt, hogy én is szeretnék gyereket. Férjemet 15 éve ismerem, így 3 év együttlét után eldöntöttük belevágunk a baba projektbe. 10 évig szedtem a fogamzásgátlót, minden probléma nélkül. Így mikor abbahagytam, pár dolog megváltozott. Kimaradt hónapokra a menstruációm és mikor megjött akkor is csak 3 napig tartott. Ez aggasztott egy kicsit. Egy magyar nőgyógyász azt mondta, ez teljesen normális ennyi év fogamzásgátló szedése után. Hittem neki, de mikor már a harmadik ilyen szituáció volt, gondoltam utána kérdezek Németországon belül is. A munkahelyemen több, velem egykorú lány panaszkodott, hogy nekik sem jön össze a baba. Ajánlottak ovulációs tesztet, mondták, hogy hetente 3-4 együttlét lenne az ideális. Én mindent kipróbáltam. Egy évig húztam a dolgot, később belefáradtam mert éreztem valami nincs rendben.

Egy ilyen munkahelyi beszélgetés alkalmával mondta az egyik csaj, hogy ő bizony Kinderwunsch Klinikre jár. Ennek a klinikának a magyar megfelelője a Meddőségi klinika vagy Reprodukciós központ. Mennyivel szebb megfogalmazás az, hogy " gyermek utáni vágy" klinika. Az itthoni név számomra már rögtön azt sugallja, valami nagy gond van veled. Hallottam már róla én is többször, de nem gondoltam, hogy nekem bármikor is szükségem lenne ilyen fajta segítségre. Kicsit aggasztott a dolog, hogy eddig el kell menni, de rászántam magam és kértem időpontot. 

Ulm-ban, egy eldugott kis utcában volt az épület, csupán 2 parkoló hellyel.🏥 Felcsöngettünk, hogy jöttünk a megbeszélt időpontra. Féltem, mert nem tudtam mire számítsak a továbbiakban. Felmentünk egy hosszú lépcsőn ahol szembe velünk egy hatalmas ajtó fogadott minket. Amint bementünk egy nagyon kedves nő ugrált körül. Pár perc várakozás után be is hívattak engem és a férjemet. A doki, még mielőtt bármit mondtam volna, részletesen tájékoztatott, hogy ez egy magánklinika és, hogy bármi kérdésem van ne a Google legyen az elsődleges tájékoztató felület, hanem kérdezzek tőle. Mikor kérdezte mi a probléma elmondtam neki, hogy 1 év próbálkozás után sem akar össze jönni a gyerek. Legyintett egyet és annyit mondott, hogy az teljesen megszokott. Mikor folytattam, hogy igen ám de nekem 2-3 hónapig nem jön meg a menstruációm, akkor már érdekelte a dolog. Azonnal meg is vizsgált, vért is vettek tőlem, majd kaptam egy újabb időpontot. 

Mikor legközelebb mentünk, már mondták a diagnózist. PCOS. Ezt a betegséget úgy tudnám leírni, hogy minden, amit egy nő nem akar. Megoldás viszont szerencsére volt rá, mivel gyógyszerekkel helyre lehetett tenni a hormonokat az én esetemben. Több féle vizsgálatot csináltak, köztük egy olyat is, amin láthattuk a fehér „csávókat” mozogni. Azt elég vicces volt nézni.🧐  Másik alkalommal a doki megkérdezte mikor volt utoljára "Verkehr". Én ezt a szót azelőttig egy felé használatban ismertem, mégpedig abban, hogy forgalom, közlekedés. Mint utóbb kiderült a közösülés német megfelelőjének a rövidítése. Nem is nagyon értettem miért kérdez rá a forgalomra 😅🤭Minden alkalommal nézték a hormon szintem is, ezért több ampullányi vért vettek tőlem a 3 hónap alatt. Igen, csak 3 hónap volt. Összesen 4 féle gyógyszert írtak fel. Az utolsó vizsgálat jó eredményeket mutatott, mindkét petevezetékbe volt egy-egy petesejt, ott már tudtam, ezek ikrek lesznek az tuti. (Az egyik gyógyszer lényege a petesejt visszatartás volt) Ezért kaptam kézbe egy utolsó gyógyszert, injekciót és egy útmutatót.💊💉📋

Az útmutatóban az állt, mikor kell romantikázni és hogyan kell használni az injekciót. Legalább tízszer elolvastam ezt a 2 mondatot, hogy biztosan ne csináljak semmit rosszul. Először is be kellett adjam magamnak hasba az injekciót. Szerintem 5 percig néztem a tűt, már a Laci is türelmetlen volt. - Na, én 200 ilyet adtam be magamnak mikor el volt törve a lábam – mondta, mire én csak annyit feleltem, hogy te egy láda sört is könnyebben gurítasz le, van ott mibe bökni a tűt. Így aztán bátorságot merítettem pici babás gondolataimból. Az állt az útmutatóban, hogy 10 másodpercig kell nyomni a végét annak az eszköznek. Én nyomtam, de kiderült nem fordítottam el a végét, hogy be tudja fecskendezni az anyagot. Megint pár perc tű nézegetés után végre sikerült a műveletet végre hajtani. Tüszőrepesztő injekció volt. 

Másnap reggel indulhatott a 2 perces lepedő zsonglőrködés, mert ugye itt nem szabadott egy cseppet sem elpocsékolni. Évek óta nem kellett gyertya állásban lennem, de most még ezt is bevetettem, biztos ami biztos. Instrukcióként az is fel volt tüntetve, hogy 2 hét múlva tesztelnem kellett. 

Reggeles voltam a munkahelyen. Mindig is nehezen ment a korai kelés. De aznap kipattantam az ágyból. Első utam a mosdóba vezetett. Amíg öltöztem vártam az eredményt. POZITÍV! Könnyeztem az örömtől. Azonnal hívtam a Lacikát. Újságoltam a hírt, egyszer csak megszakadt a hívás. Óóó, na ne már, hogy ennek az embernek is pont olyan helyen kell lennie ahol nincs térerő. Mikor újra rácsörögtem ő is hívott így megint foglaltat jelzett. Persze ilyenkor nem akar össze jönni semmi. Végre felvette és elmondhattam neki, aminek mindketten nagyon örültünk. Rajta kívül egyedül a barátnőm tudott róla, aki majdnem el is szólta magát anya előtt, de időben leállítottam, nehogy kifecsegje magából a titkunkat. 🤫

Így esett, hogy a kórházi ultrahangon már kettő, 5 hetes, férjem szavaival élve „monyeszt” néztem a monitoron.👣

Mindennek a kezdete

     Első körben hadd mutakozzam be. 31 éves vagyok, Németországban élek férjemmel és a történetek főhőseivel, a 3 éves iker fiainkkal, Benivel és Zentivel. Az őrültek házáig nem kell messze menni, hiszen a tőlem jobbra lévő szobában minden előfordul ami miatt egy anya idegbajt kaphat.🤯 

    Kezdeném az elején, hogyan is jutottam el addig, hogy blogot írjak. Mióta az eszemet tudom, rajongtam a kisbabákért. Az a babaillat (most már tudom, hogy mindenki Johnson&Johnson-t használt) , az apró kezek, apró lábak, mindent szerettem. Ezért határoztam úgy, én bizony babysitter leszek. Nem lettem🤷‍♀️ Általános iskoláskét szinkron színésznő akartam lenni, ezért olyan gimit választottam. Na ez sem így ért véget. Végül cukrász lettem.🍰 Sokkal korábban kezdtem feladni az elveimet, mint én az sejtettem. Mivel oda-vissza voltam a babákér, mindent tudtam róluk. Babagondozó versenyen is részt vettünk. Akkor még azt hittem gyerekjáték a gondozás és nevelés hiszen minden le van írva a könyvekben. Ezt a tudást gyakorlatban képtelenség alkalmazni. Nincs az a könyv mennyiség ami felkészít a férjed vagy épp a te hasonmásodra.👨‍👦‍👦 Ráadásul egyszerre kettőre. 

    2019 nyarán pozitív lett a terhestesztem. Be voltam zsongva, valóra válik életem egyik álma. Gyerekünk lesz. Minden épp úgy történt, mint a legtöbb esetben. Elmentem a nőgyógyászhoz, igen van valami de még csak 2 hetes. 4 hetes terhesen jöttek a bajok. Bármilyen ételre néztem, még az is kijött amit meg sem ettem. UH vizsgálat után kaptam a dokitól egy jó tanácsot, igyak sok vizet. Diagnózis - kiszáradás. Én, ha össze estem volna akkor sem tudtam volna a vizet meginni. Kedves ápolónő azt mondta, ne hallgassak a dokira igyak kolát, fantát, bármit, ami bent marad. Ezért én majd 4 hónapig kolán, tejen, szőlőn és narancson éltem. A kiszáradás miatt kórházban is voltam, ahol mindent is kaptam hogy jobban legyek. Férjem dolgozott, így később jött utánam. Mikor minden lötty lefolyt, ránézett a doki a kicsire. Mondta, hogy minden rendben mert már van szívhag. Azért ő mégis körbe nézne még. Egy rezidens lány volt bent vele, az ő arca mindent elárult. Doki könnyed hangon, "a másiknak is van". Hát most már nekem is volt, méghozzá elég szapora. Persze örültem neki. Kisétáltam elújságolni a hírt a férjemnek, Lacinak, de csak annyi válasz jött, hogy jólvan. Furcsán néztem aztán hazamentünk. Este, lefekvéskor nagy fújtatásokat hallottam. "Hú b@meg.." örülök, hogy időben leért az infó. 🤣😅

Így kezdődött mindaz, amire ikres anya, apa nincs felkészülve.

    Utána akartam nézni dolgoknak, mivel is jár egy iker terhesség, vannak e jó tanácsok. Kíváncsi voltam tapasztalatokra, véleményekre, minden praktikára, miket, hol, merre, előtte, utána. Mindenre. Rengeteg szót, szókapcsolatot beírtam a keresőbe nem dobott fel semmit.. Érted, semmit. Egygyerekeseknek tízmillió dolog. Rájöttem miért: Ikrekkel nincs neked sem energiád, sem időd, sem kedved ilyeneket írkálni. 

Ezért én a kulissza titkokat írom le, amikről egyik anya sem szeret dicsekedni, mégis jót lehet rajta nevetni. 😇😁